Nem. Magam részéről is abban hiszek, hogy a diákmunka lényege az lenne, hogy felkészítsen a nagybetűs életre – azaz, hogy segítsen abban, hogy felkészüljön az ember a nagybetűs életre azáltal, hogy segít ráhangolódni a munkás évek hangulatára, megtanít olyan alapvető hozzáállásbeli normákra, melyet az iskolában nem sajátíthatunk el. Magam részéről a hibát ott követtem el mikor még én is diák voltam, hogy derogálónak éreztem azokat a diákmunkákat, melyek nem juttattak volna kapcsolatokhoz, nem segítettek volna abban, hogy a szakmámban fejlődhessek, vagy amik nem fizettek az igényeimnek megfelelően.

Hiba volt, hogy ennyire lenéztem ezeket a munkákat. Bár engem is meg lehet érteni: a kívülállók szerint a bölcsészek léha népség, akik semmi értelmeset nem csinálnak, és ez meglátszik abból is, hogy nem tudnak elhelyezkedni, és csak krumplisütőnek jók a Mekibe… belülről nézve, a  Bölcsésztudományi karon nagy hiedelem, egyfajta önreflexiv poén ez a Mekis jövőkép, mivel valóban, sajnos elég kevés lehetősége van manapság egy bölcsésznek. Nem arról van szó, hogy értelmetlen dolgokkal foglalkoznánk (ezen ne vesszünk össze), hanem azzal, hogy sajnos jelen körülmények közt Magyarországon nincs túl sok lehetőség teremtve a bölcsészeknek, és ha valaki nem elég rugalmas, és nem nyitott egyéb lehetőségek fel, bizony egy olyan folyosóra juthat, melyen már csak egy ajtó marad nyitva: ami a fritőzhöz vezet a Mekiben.

Szomorú valóság ez korunkban, és én is megtapasztaltam az egyetem végéhez közeledve, hogy ismét döntés előtt állok. Mások a gimi végén hoznak egy döntést, és ha szerencsések az egyetem után már nincs ennyi gondolkodnivalójuk, de nekem el kellett döntenem, hogy a kiváló íráskészségemet, és a széleskörű kulturális ismereteimet milyen területeken tudnám úgy kamatoztatni, hogy meg is éljek belőle hosszútávon.

Végül egyébként egy diákmunka hozta el a felvilágosodást, ugyanis egy adminisztratív jellegű munkát vállaltam az egyik diákmunka szövetkezetnél, ahol olyan emberekkel találkoztam, akik ismertek valakit, vagy valakiket, akik szövegírókat kerestek. Emellett pedig számos dolgot tanultam: azt, hogy hogyan lehet a pénzt beosztani, és hogy milyen jó érzés saját fizetés kapni, és elkölteni, hogy milyen nagy felelősség megkötni egy munkaszerződést, és tartani magunkat ahhoz, hogy hogyan oszthatom be az időmet bölcsészként, több ezer oldalnyi irodalmi szöveg olvasása és interpretálása, valamint a munka mellett. Végül nem kellett krumplit sütnöm a fritőz mellett, de megtanultam valamit, ami megváltoztatta a gondolkodásomat a diákmunkáról: a diákmunkák nem hasztalanok csak azért, mert nem kötődnek szorosan az általad megálmodott szakterülethez, pályához. Fontos, hogy rugalmasak legyünk, és hogy tudjunk több mindenben gondolkodni ahhoz, hogy végül egy olyan folyosón találjuk magunkat, melyről számos ajtó nyílik izgalmas lehetőségek felé.

Ha épp egy olyan folyosón állsz, melynek végén csak egy ajtót látsz, és nem vagy biztos abban, hogy tetszik, amit mögötte találsz, ne félj irányt változtatni. Minél több helyen fordulsz meg, annál több lehetőség vár rád.