Amikor egy marketinganyag már majdnem kész, és csak az utolsó lépés (a nyomdába küldés) van hátra, hajlamosak vagyunk megnyugodni. Pedig pont itt, a célegyenesben lehet a legtöbb hibát elkövetni. Egy elfelejtett vágójel, rosszul beágyazott betűtípus vagy elcsúszott szín nemcsak esztétikai problémát jelenthet, hanem akár komoly pluszköltséget is. Hogy ezt elkerüld, összegyűjtöttük a legfontosabb ellenőrzési pontokat. Egy olyan gyakorlati útmutatót kapsz most, amit érdemes minden egyes alkalommal végigfutni, mielőtt rákattintasz a „küldés” gombra. Ha az itt leírtak nem sokat mondanak az olvasónak, akkor mindenképpen bízza profi grafikai cégre a nyomdai előkészítést is, különben a nyomtatás nem lehet megfelelő minőségű.
Kezdjük az alapokkal: a fájltípus. A nyomdák többsége PDF-et kér, és nem véletlenül. A PDF formátum rögzíti a betűtípusokat, képeket, elrendezést, így biztos lehetsz abban, hogy a másik oldalon is ugyanúgy fog megjelenni, mint nálad. Érdemes a fájlt „nyomdai PDF”-ként exportálni, és ellenőrizni, hogy be van-e ágyazva minden font.
A következő kritikus pont a méret és a kifutás. Sokan elfelejtik, hogy a vágás miatt a grafikai elemeket túl kell futtatni a vágóvonalon túlra is. Ez az úgynevezett „bleed”, amit általában 3 mm-re szoktak beállítani minden oldalon. Ha ez kimarad, akkor nyomtatásban az anyag szélén elég csúnya fehér csíkok jelenhetnek meg. Ugyanez igaz a belső margókra is: a fontos szövegeket, logókat, grafikai elemeket ne helyezd túl közel a szélhez, különben azok lecsúszhatnak a vágás során.
Ellenőrizd a színtér beállítását. A képernyőn minden gyönyörűen világít, de ha RGB-ben marad a fájl, akkor nyomtatásban fakó, pontatlan színekre számíthatsz. A nyomdai anyagokat mindig CMYK színtérben kell elkészíteni. Ha fotókat használsz, azok felbontása is kulcsfontosságú: minimum 300 dpi-re van szükség ahhoz, hogy tűéles nyomatokat kapj. Az alacsony felbontás pixeles, elmosódott képeket eredményezhet — ez pedig jelentősen rontja az egész anyag minőségérzetét.
A betűtípusokkal kapcsolatban két dolgot is meg kell vizsgálni: be vannak-e ágyazva a PDF-be, illetve szükség esetén le vannak-e görbézve. Utóbbi azért lehet fontos, mert így biztosítható, hogy akkor is pontosan jelenik meg a szöveg, ha a nyomdában nem telepítették a használt fontot. Mindig nézd át alaposan a tartalmat: helyesírás, elütések, dátumok, árak. Ezek a dolgok kis figyelmetlenségből óriási kellemetlenséget tudnak okozni, mert nyomtatásban nem lehet javítani. Mielőtt véglegesíted a fájlt, kérj meg valaki mást is, hogy nézze át, mert friss szemmel mindig könnyebb észrevenni az apró hibákat.
A vágó- és hajtásjelek elhelyezése is fontos, főleg ha a nyomat utófeldolgozáson esik át. A vágójelek segítik a pontos méretre vágást, a hajtásjelek pedig azt mutatják meg, hol kell majd meghajtani az anyagot (például prospektus esetén). Ezeket mindig a kifutón kívülre helyezd, és ellenőrizd, hogy nem lógnak be a tényleges tartalomra.
Ha a kiadványod több oldalas (pl. prospektus vagy katalógus), figyelj arra is, hogy az oldalak sorrendje és kötési módja rendben legyen. Egyeztess a nyomdával, hogy tükörpárokat vagy egyoldalas PDF-et kérnek, és milyen kötési módra készülj (pl. tűzés, ragasztókötés, spirál).
Végül, de nem utolsósorban: nézd meg a fájlméretet. Túl nagy állománynál érdemes tömöríteni a képeket, vagy egy fájlmegosztó linket küldeni (pl. WeTransfer, Dropbox). A túl kicsi fájlméret viszont intő jel lehet: lehet, hogy rossz beállításokkal mentettél, és a képek felbontása nem megfelelő.
A nyomdai előkészítés nem ördöngösség, de egyértelműen odafigyelést igényel. Ha ezeket az alapvető lépéseket végigzongorázod, akkor nemcsak időt és pénzt spórolsz meg, de egy sokkal profibb, minőségibb végeredményt kapsz. Éppen ez az, ami igazán számít: hogy a nyomtatás pontosan úgy nézzen ki, ahogy azt megálmodtad, vagy még jobban.